A szoláris építészettől a szolár-hidrogén technológiáig
Azt kérdezte a barátom, mi az új filmtémám, amin elkezdtem agyalni. Nos, azon gondolkoztam mostanában, hogy kéne az új energianyerési alternatívákról egy filmet készíteni. Olyankoról, amelyek egyszeri beruházással létrehozhatók és aztán függelenné válhatnának a folyamatos energiaár emelésektől, a politikai és gazdasági zsarolásoktól. Tudjuk, hogy a civilizáció története során, volt már néhány energiaválság, ilyenkor szinte mindig a napenergia jelentette a kiutat. Aztán mindig jött valamilyen új, "olcsó" energiaforrás és a napenergia nyomban "gazdaságtalanná" vált, és ahogy már lenni szokott, a közérdeklődés elfordult tőle. Mert a fejlődés a napenergia-hasznosítás immár 2500 éves története során töretlen ívet ír le. Filmünk a napenergia hasznosításának történetét szeretné bemutatni az ókori Görögöktől napjainkig. Azt a folyamatot, ahogyan az emberiség fejlődése során egyre jobban próbálta kihasználni a napsugárzás által nyerhető korlátlan energiát, amely ma a civilizációban élő emberiség számára fontosabb lehet, mint bármikor, eddigi történelme folyamán.
A szoláris építészettől a szolár-hidrogén technológiáig
A film első képsorain egy szép öregember, egy fehérhajú aggastyán jelenik meg. Szent-Györgyi Albert. A kamerába néz és üzen. Üzenet tömör és egyszerű.
- Az életet a nap adja. A nap sugárzása, ami a meleget, ami
a fényt adja, ami belemegy a nővényekbe, a búzába, és
tulajdonképpen az hajt minket is . Valójában a nap sugárzása
biztosítja a földi élet feltételeit.
Az emberiséget mindig érdekelte, hogy a Nap energiaforrásának mi az
oka. Az ókorban úgy képzelték, hogy a Nap melege a Napon égő tűztől
származik.
Kant, német filozófus a XVIII. században úgy gondolta, hogy a Nap éghető anyagból áll, és az égitesten lévő oxigénnel történő egyesüléssel, égéssel adja melegét.
Robert Mayer 1848-ban arra gondolt, hogy a Nap hőenergiáját a beléhulló meteorok táplálják.
Helmholtz, német fizikus azt feltételezte, hogy a Napnak a saját anyaga zuhan egyre az égitest középpontja felé, és az ebből származó energiaváltozás alakul át hővé.
Albert Einstein elmélete adta meg a megoldást, mely szerint bármely nyugalmi tömegű testben igen nagy energiamennyiség van elraktározva. Ez az energiamennyiség felszabadulhat sugárzási energiává. Ilyen energiaforrás fedezheti a Nap sugárzási energiáját is.
Néhány fiatalember egy ház tetején napkollektorokat szerel fel. A tálcából kiálló végekre csöveket szerelnek. Majd, a tálcahoz egy hengeres víztartályt illesztenek. Pillanatok alatt gőzölgő forró víz jön ki a tartályból. A kamera ráközelít a gőzre, amitől elhomályosodik a kép. Erre úszna be a főcím:
A szoláris építészettől a szolár-hidrogén technológiáig
A film nem csak kultúrtörténet, technikatörténet, de a civilizáció fejlődésének, története is. A gondolkodó ember története, Szokratésztől - Telkes Mária napfizikusig.
A film az ókori Görögországban a szoláris építészettel indulna, ahol az energiatudatos építészet kialakulását a tüzelőanyag hiánya kényszeríthette ki az i.e. 5. században, - mivel különböző célok érdekében gyakorlatilag teljesen kiirtották az erdőket. Ezért kényszerűségből új, napenergia-hasznosításon alapuló építészetet fejlesztettek ki.
A görög lakóház ebben az időben déli tájolású volt, ezen az oldalon előreugró tetőszerkezettel, amelyet oszlopok támasztottak meg A tetőszerkezet megakadályozta, hogy a nyári napsütés a belső helyiségeket melegítse, az alacsonyan járó téli nap viszont besütött az épületbe és melegítette az oszlopcsarnok mögötti helyiségeket. Az északi oldalon csak alig voltak nyílászárók, és a falat vastagra építették, biztosítva a hőszigetelést. Ebben az időszakban vált szállóigévé az a Szókratésznek tulajdonított mondás, hogy "A jó lakóház nyáron hűvös, télen meleg". A görögök még nem ismerték az üveget, de itt épültek a világon az első példaértékű közösségi épületcsoportok (ma lakótelepnek neveznénk őket), amelyeket az energiatudatos építészet jegyében terveztek.
A rómaiak továbbfejlesztették a görög szoláris építészetet.A
rómaiak már ismerték az üveget, és kiterjedten használták a
csillámlemezt is a nyílászárók szigetelésére. Ezáltal az
üvegházhatást is hasznosítani tudták az épületek hőtárolására.
A Római Birodalomban is fontos volt a szolaris építészet, de a
fejlettebb építészeti technika miatt (sok gazdag polgár házában
központi fűtés vagy padlófűtés volt) még nagyobb ütemben írtották
az erdőket, mint a görögök. Miután az erdők gyakorlatilag eltűntek,
a probléma megoldását itt is a napenergia építészeti alkalmazása
jelentette, amely jelentős fejlődésnek indult az i.sz. 1.
századtól.
A közfürdők Rómában közösségi találkozóhelyek voltak, amelyekből igen sok épült . Ezek a társadalmi élet, a fürdés, a sport központjai voltak, amelyekben esetenként több ezer ember tartózkodott. A medencék vizét napenergiával melegítették. A nagyméretű üvegfelületeket a fürdőépületeknél gyakran használták az épület hőtartásának fokozására is.
A napenergiához való jogot az állami törvények is szavatolták! Így például korlátozásokat írtak elő az épületek egymástól való távolságára, magasságára stb., figyelembe véve, hogy a szomszédos épületeket ne árnyékolják. Ezeket a Justinianus törvénykönyve rögzítette. A történelemben ez volt az első eset, hogy a napenergiához való jogot törvényileg szabályozták.
A római szoláris építészet eredményei a középkor és a reneszánsz időszakában szinte teljesen feledésbe merültek. De a napsugarak hasznosítására voltak ötletek. Egyik ilyen a fókuszáló tükrök és lencsék harcászati célokra történő alkalmazása. Hadi mérnökök álmodoztak olyan tükrökről, lencsékről, amelyekkel az ellenséges hajóhadat felgyújtják, az ellenséges várost lehet megsemmisíteni. A fókuszáló tükröket már az ókorban is alkalmaztak, elsősorban kultikus célokra. Ilyen tükrökkel gyújtották meg például az áldozati oltárok tüzét. Olyan neves tudósok is foglalkoztak hasonló tervekkel, mint Roger Bacon és Leonardo da Vinci.
Az 1600-as évektől egyre nagyobb méretű gömb, később parabola
alakú tükröket építettek; nem ritkák a 2-3 m átmérőjű tükrök
sem.
Jelentős előrelépés volt az 1700-as évek végén Peter Hoesen,
drezdai ezermester újítása, aki hatalmas gömbtükrét szegmensekből
állította össze. A tükör szögállását változtatni lehetett, és
kerekekre szerelve hordozható demonstrációs eszközzé vált. Hoesen
sok sikeres bemutatót tartott tűzgyújtásra is alkalmas
tükrével.
A nap sugarait gyűjtő üvegházak a 16. századtól gyorsan terjedtek Nyugat-Európában Ennek hatására megszületett az üvegházi kertészeti kultúra. Ennek elterjedését a nagy földrajzi felfedezések motiválták. Európába ezek nyomán rengeteg délszaki növényt hoztak be, amelyeket csak üvegházi körülmények között lehetett szaporítani és termelni.
Valahogy így kezdődne. Ha érdekel, akkor folytatom.
